|
 |
|
|
Időm kevés, mégis hajt valami tovább
Kormos városomban rám nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.
Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.
Titkaid nem őrzi senki meg
De a szívem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Örülök, hogy tetszik!!
Ha max. hangerőn szólnak kicsit bele tudok halni, Te hogy vagy ezzel??(o.
éés...József Attilával hogy állsz?
Nekem sokszor ez a vers jut eszembe ehhez hasonlatos lélek és test közötti morózus állapotomban!:
"A fák megálltak mozdulatlan,
A vizek nyugtalanok lettek,
Különos zaj támadt a kertben,
Valami bántotta a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Időm kevés, mégis hajt valami tovább
Kormos városomban rám nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.
Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.
Titkaid nem őrzi senki meg
De a szívem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szerintem ez egy gyönyörű vers...
Kovács Daniella
Élek
Sötétségben jártam éveket, hosszú napokat,
Sötét porban hagytam sötét lábnyomaimat
Nem láttam!
S ahol csak jártam
Ragadtak rám a sötétség bogáncsai;
temetetlen múltam továbbfűrészelhetetlen
faforgácsai
És belebotlottam százszor ugyanabba,
mély... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Néha végtelen a csend.. És ez jó.
Állok a parton.
Süt a nap, és nézem a zöldes víztükröt.
Világos olajzöld a víz, és valami úszik rajta.
talán egy faág.
Nézem és egészen mást látok.
Akkor is csak néztem, mint már annyiszor, hallgattam a nyárfa leveleinek sustorgását.
Jó volt ott állni, átnézni a másik partra.
Odaképzelni magam.
Ott megál... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Megtaláltalak
Ahogy a megfáradtak meglelik
A szebbnél szebb szép szavakat
Elpihenek a porban
Pihegve súgják gyönge neved;
Ez a hajnal
Megtaláltalak
Ahogy a szellők lágyítják
Arcomon a napsugarat
Ráleltem hűs tenyeredre
Harmatos, porba fúlt hajnalodba
Mosom bánatom
Belebódulok öledbe
S fellángol ha... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...,,Az élet állandó változás" - tartja a közhellyé vált mondás. S noha igazságára mind rábólintunk, lelkünk mélyén még is az örök hűségben reménykedünk. Ez a paradoxon könnyen megfogalmazhatja a kérdést: létezik -e egyáltalán a hűség?
A hűség valóságát nem lehet sem elmagyarázni, sem megérteni. Az érzelmeket - akárcsak az egész Életet - csak á... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Edda : Álmodtam egy világot
Időm kevés, mégis hajt valami tovább
Kormos városomban rám nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.
Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szép Ernő: Néked szól (1917)
Néked ki száz év múlva sétálsz a sétaúton
S botoddal, ha szokás lesz akkor is bottal menni,
Unottan piszkálsz száradt levelek közt, e semmi
Foszlány papírt, barátom, révedve Néked nyújtom.
Meleg lehelletem fut a tiszta papirosra
Mely eléd zöröghet a levelek közt a porban,
Addig tudom sok sár eltörli a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ellen Nitt: Azt hittem
Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.
Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.
Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye pa... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Remegő nyíl; mibe csapódjam?
Ezerfelé nézek,
valamit keresek,
széthordanak a szemeim
és összerak a pillanat.
Rettenetes ez a nyugtalanság:
tízezer éhes nyíl vagyok.
Bár csaphatnék a világ husába
vagy hevernék már
összetörve a porban!
 te jó ég, így kész van ez a nő? ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Pusztító fellegek
Magyány az ég alatt,
Mi a halál gyermekie,
Ránk csak ez maradt.
Mi gondolunk rád,
Miénk a bűnös véred;
Szennyes lélekkel
Öljük meg a néped.
Kietlen világban
S gyűlöletben élünk;
Árnyak szögletéből
Rátok éhezünk.
Ti odaátt vagytok ,
Mi itt vagyunk a porban;
A hatalmas éhség kín... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nyáron lényegesen javul a beteg állapota, de ősszel és télen újból jelentkeznek a kellemetlenségek
Csúnya foltok a végtagokon, viszketési rohamok, allergiás reakciók. Mindezeket pedig a csípős hideg és a központi fűtés tovább fokozza. És az örök kérdés: elmúlhat-e valaha és nyomtalanul? A bőr szélsőséges kiszáradásával és gyulladásával küzdő ekcémás betegek számtalanszor... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mintha egy új kilátóról szemlélnénk eddigi életünket - teljesen más perspektívából látva mindazt, ami életünk során velünk megesett
Kívül-belül átalakul a természet, átalakul az élet. Elérkezik az ember őszideje, belépő az öregségbe, egy újabb, óriási fordulópont: ,,Úgy állnak búsan, csüggeteg, /mint hervadt őszi levelek /a sárga porban" - írja Weö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tegnap születtem, ma élek.
A holnap ismeretlen,
hát remélek.
Égö bimbódból
kipattanó szikra
én voltam.
Ki most igyekszik vissza.
Hozzád,
önmagamhoz.
Lépteim a porban
lassan elvezetnek.
Az elérhetetlennek vélt
végtelen SZERETETHEZ.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Egy kisfiúnak az édesanyja meghalt, egyedül maradt az apjával. Az apa szigorú ember volt, nem engedte gyermekét szabad útra, gondolta, akarata szerint. Ez a gyermek 15 éves korában megszökött. Azt mondta, nem tudok így élni, önálló akarok lenni. Nekem ne parancsolgassanak. Ez a fiú 25 éves korában bekerült egy, az uralkodó elleni lázadásba a középkori Franciaországban. Az ös... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Freiheit! - Szabadság! - olvasható nagy betűkkel a Die Zeit című, negyedévente megjelenő folyóirat legfrissebb, 2006/3-as számának borítóján, rögtön mellette a címlapfotó egy Delacroix-képre emlékeztet: nőalak, egyik kezében a magyar zászló, a másikkal kalapácsot markol. Lábánál utcakövek, porban heverő, csonka Sztálin-szobor, igazi barikádhangulat. A neves Die Ze... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Úgy meghatott...
Hűvös volt a Hajnal, sűrű, ragacsos. A Köd belepte a fákat, az épületek falát, az ablakokat, rárakódott az arcokra, behatolt a pórusokba, mélyen a csontokba szivárgott, hogy az szinte már fájt és nyálkás ujjaival bilincsbe szorította a lelkeket. Csend volt. Csak egy galamb búgott valamelyik párkányon, mintha az elveszett Ártatlanságot siratná és keresné ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...elhagyott mankó
hever a porban, lassan
benövi a fű... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Időm kevés, mégis hajt valami tovább
Kormos városomban rám nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.
Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.
Titkaid nem őrzi senki meg
De a szívem... |
|
|
|
|
|
